Azért ezt a témát veszem legelőre, mert amennyire pre-elementary szintű, annyira sokan nincsenek tisztában egyes alapfogalmakkal e témában.
Személyes kedvencem a köszönés témaköre, azon belül is a "hi" avagy - ahogyan sokan írják, főleg a fiatalabb korosztály körében - "hy".
Először is: "i"-vel kell írni, nem "y"-nal. Tehát helyesen "hi". (A kiejtéssel szerencsére nem szokott gond lenni, bár arra is lenne egy fogadásom, hogy 10-ből 9 magyar fogorvos nem tudná helyesen lebetűzni angolul...)
Másodsorban: Ezzel a kifejezéssel csak köszönteni (értsd: üdvözölni, azaz találkozáskor mondani) lehet, elköszönni NEM! Elköszönni lehet "bye(-bye)"-jal, "good bye"-jal vagy "see you" ("see ya")-val, esetleg "farewell"-lel, ha nagyon irodalmiak akarunk lenni. A "take care" (= vigyázz magadra) is elképzelhető. Szóval nagyon sok lehetőség van. Csak "hi" ne legyen, különösen "y"-nal ne! ;)
Továbbiglan: A "hi" eléggé informális köszönésnek minősül, vagyis udvariassági szempontból nem feltétlenül illendő így köszönteni valakit, akivel először találkozunk. (Kivéve, ha amerikaiak vagyunk, mert ők - ebben a kérdésben is - elég lazák. Sőt, náluk a "hey" is játszik mint alternatíva.) Ugyanakkor, ha már ismerünk valakit, annak akkor is köszönhetünk így, ha idősebb nálunk illetve nagyra becsüljük, tiszteljük, ugyanis nem olyan hangvételnek minősül, mint magyarul "helló"-val köszönni.
További érdekesség lehet többek számára az angol köszönések témakörében, hogy az angol anyanyelvűek körében az is köszönésnek minősül (bár nálunk sem feltétlenül ismeretlen avagy tiltott ez a módi), ha egyszerűen csak kimondjuk annak a nevét, akivel találkozunk.
A legmegdöbbentőbbet direkt a végére hagytam - ejtsünk pár szót a tegezés-magázás kényes kérdéséről!
Az angolul tanulók/beszélők/tanítók nagyobb része szerint az angolban csak tegezés létezik. Mások - ők vannak kevesebben - azt állítják, hogy csak magázás. Nos, egyiknek sincs igaza. Az angolban létezik tegezés és magázás egyaránt. Csak ők máshogyan oldották meg ezt a kérdést, mint mondjuk a magyar vagy a német. Az angolban ugyanis a megszólítás számít.
Ha Michael Jackson-t valaki Mr. Jackson-nak (vagy "sir"-nek vagy egyszerűen "mister"-nek) hívja, akkor magázza. Ha Michael-nek nevezi, akkor pedig tegezi. Nem valami bonyolult megoldás, igaz? Ezt azonban olyannyira kevesen tudják (nem mintha nem lehetne leélni egy életet angolul beszélve ezen infó hiányában), hogy általában a szinkronos filmekben is teljesen rosszul fordítják az ilyen szempontból kényes párbeszédeket. Hadd mondjak példát:
- Jim: Miss Cooper, mondjon el mindent!
- Kate: Kérem, szólítson Kate-nek! (= Kérem, tegezzen!)
- Jim: Mondjon el mindent, Kate!
És itt (lásd kivastagított rész) van az egész elrontva, hiszen innentől kellene tegező hangnembe váltania a szinkronszínésznek, de nem az áll a papírján, mert a minden bizonnyal jólfizetett, nagy szakértelmű fordító a fent taglaltakkal nincs tisztában.
És ha ez nem lenne elég, tisztázzunk még egy fontos kérdést a megszólításokkal kapcsolatban! Hogyan ejtjük (nagyjából) az alábbi név-előtagokat?
- Mr. (= Mister) = "miszter"
- Mrs. (= Mistress) = "miszisz"
- Ms. (=
Miss)= "missz" helyesen: "miz" (igen, "z"-vel ejtve!)
De akkor mi a "missz"? Ez: Miss. De akkor mi az ott fent, amiről eddig azt hittem, hogy "missz"-nek kell ejteni? Az az, amit akkor kell használni, amikor fogalmam nincs arról, hogy az illető nő férjezett avagy sem. A "Miss"-szel a hajadon nőket illetjük.
Tehát a filmekben is gyakran rosszul halljuk a szinkronban az alábbi párbeszédet:
- A: Ön pedig bizonyára
Miss... - B: Miss/Mrs. Taylor.
Merthogy ez sokszor így hangzik el valójában (csak a szinkronon megváltozik):
- A: Ön pedig bizonyára Ms. (ejtsd tehát: "miz")...
- B: (és ekkor árulja el a családi állapotát) Miss/Mrs. Taylor.
Hát ennyi a nagy okosság.
Legközelebb a kiejtés témakörébe tartozó csemegével jelentkezem.
